Acélhullák

A másik két csatáról nem szeretnék ilyen "hosszan írni". Rég volt, már nem is emlékszem igazán. Tehát a 2. :

Űrgárdista egységek bukkantak fel a láthatáron. Félelmetes plazma fegyverekkel szórták meg a necronokat. A rohamozó egységeik előre törtek, áthatolva a romos házakon ,majd megrohamozták a meglepetéstől még fel sem eszmélt necronokat. A csata szempillantás alatt eldőlt.

Hát körülbelül úgy történt, mint  a bevezetőben. Gyors könyörtelen és fájdalmas mérkőzés volt ez számomra. Ellenfelem eléggé tapasztaltnak bizonyult. A küldetésről csak annyit, hogy a középen látható négy épületből kellett "adatcsomagot lopni". Terepet a képen látjátok nem részletezném. A felállás se volt hagyományos. Az én oldalam felől a két szélen 9"-es sávba kellet felállni. Borzasztó.... Már az első körben meglőtt sablonos fegyvereivel megölve a scarabokat. Az assault marine-jai pedig megették a necronokat. --> PO. Röviden tömören ennyi.

3. csata:

Négy suhanó démon termett előttük, éhes gépbogarak hadával egyetemben. A démoni lovas felemelte pulzáló fegyverét és egyetlen lövéssel megölt 3 elda gárdistát. A bogarak éhesen vetették magukat a pánikolló harcosokra. A másik vonalon se volt jobb a helyzet. Az eldák vesztésre álltak. A vezetőjük a visszavonulás mellett döntött.

Az utolsó mérkőzésemet egy hölgy ellen játszottam. Kiváló ellenfél volt. A küldetés abból állt, hogy ő megpróbálta elpusztítani az egységeimet, nekem meg minél több egységet elkellett juttatnom az ő felállási zónájába. Voltak még kiegészítő szabályok de nem fontosak. A csata lényegében az első lépésemnél eldőlt mikor előre rongyoltam a destroyereimmel meg a scarabokkal. Ők megöltek egy guardien osztagot. A másik szárnyon ő megpróbált oldalról elkapni ( a küldi spec szabályát kihasználva jött outfalnkel egy egységgel.) A necronjaim a szerencse és a jó dobásaim álltal túlélték. Sok pont előnyöm volt azzal, hogy előretotlam a pusztítókat meg a bogarakat aki kezek után segítettek a warrioroknak lelőni a többi eldát. A csata sokáig tartott és csak a végén bizonyosodhattam meg a győzelmemről, függetlenül attól, hogy vezettem. A PO mindig kísértett. Örömmel láttam, hogy nem megyek haza győzelem nélkül. Remélem következő versenyen még jobban teljesítek. A necronjaim már nagyon várják a legközelebbi csatát. :) Viszlát késöbb!