Acélhullák

Vibrálni kezdett a levegő .A csatatéren érezni lehetett a feszültséget. Néhány Tűzharcos fejvesztve menekült a biztonságot jelentő fedezék mögé. Vezetőik  parancsokat ordítoztak utánuk. Az Űrgárdista egységeken is úrrá lett a pánik, de félelmüknél nagyobb volt a kíváncsiságuk. A levegő egyre forrósodott és mély zümmögő hang törte meg a lézerfegyverek robaját. A Tau és Űrgárdista egységek egyszerre néztek fel a hang irányába. Egy  óriási vörösen villogó necrotyr tankot láttak, amely vészesen nagy sebességgel közeledett a föld felé...

-Előre! - ordította A'shani tábornok- Azt a nagy izét lőjétek! Tau ágyúk dübörögtek és látni lehetett ahogy eltévesztik azt az ősi tankot, amelyet célpontként választottak. Az Űrgárdisták is bombázták a célt, de sikertelenül. Majd egy rakéta - mely vélhetően A Nagyobb Jó érdekében lett kilőve - célba talált. Óriási robbanás követte, majd a tank darabokra hullott. A darabjai beterítették a csatateret, fedezéket adva az egyre csak közeledő fémcsontvázak végelláthatatlan sorának.

A harc a végéhez közeledett. Az ellenség vonalába mélyen benyomuló hősiesen küzdő Űrgárdista osztagok megfogyatkozni látszottak. Élükön a Káplán elszántan harcolt társaival. A másik szárnyon a kroot rohamosztagok rátámadtak az előre menetelő fémhulladékokra. Vérfagyasztó ugatásban vetették rá a kroot kutyák magukat az áldozatukra. Bár sokan voltak, a gauss nyalábokkal nem tudtak mit kezdeni. Középen a Necron Lord és maroknyi pusztító platformon közlekedő csapata a Birodalom katonáit mit sem kímélve tört előre.  

A Nagyobb Jó követői és a Birodalom csapatai sem voltak elég erősek ahhoz, hogy megállítsák a közelgő necronokat. A Káplán és csapata vereséget szenvedett. A krootok üldözőbe vették a megmaradt csontvázakat, de társaik helyzete veszélyben forgott....Ez mind elég lett volna a vereséghez. A vereséghez, amely bizonyára a bolygó végét jelentette volna. Egy újabb világ veszhetett volna a pusztulásba. A necronok megfordították a csatát és kezükben volt a győzelem.

A Necron Lord átdöfte az utolsó  menekülni próbáló Tau páncélos harcos szívét, majd kirántotta ősi fegyverét a holttestből. Megfordult és elsuhant a legközelebbi magaslatig. Feljutva a tetejére végignézett a csatatéren. Agyában az ősi technika ezernyi apró fogaskereke hevesen dolgozott. Számolt és méregetett. Pár percig állhatott így mozdulatlanul. Elérkezett!- mondta mély tiszteletet parancsoló hangon- Eljött és nem lehet megállítani! Halkan mondta - e szavakat de a csatában résztvevő összes élőlényhez eljutott mondanivalója. Ha ember lett volna, talán elmosolyodott volna. De mivel egy Gép volt, egy olyan Ősi  faj teremtménye mely nem ismert kegyelmet, ilyet nem tett. Ehelyett Felemelte a Fény Pálcáját,  és egy  másodperc se telt belé, őt és a csatatéren harcoló összes pokolfajzatot elnyelte egy villanás.....

....Nem volt ez verség se győzelem a Szövetségesek számára. Kaptak egy újabb esély Isteneiktől, hogy megváltoztassák azt, ami elkerülhetetlennek látszik s képes véget vetni az életnek.. Azt ami oly közel van, hogy szinte érezni lehet .... Ami maga a Halál.....